Mindent a vevőkért

Terike feje pontban 6 óra 10 perckor tűnt fel a sarki orgonabokor mögül. Mártika levette a legnagyobb túrós táskát a jobb keze felőli halom tetejéről, és mire Terike odaért, már bele is tette a papírzacskóba.

- Mártikám, te gondolatolvasó vagy! – köszönt mosolyogva Terike, majd kiszámolta a túrós táska árát és Mártika kezébe nyomta.

- Hogy bírják a betegek ilyen meleg időben?

- Az én jéghideg limonádémmal sokkal könnyebben – nevetett Terike, majd jóízűen beleharapott a péksüteménybe és elköszönt Mártikától, indult a kórházba.

Fél hét előtt pár perccel érkezett meg  Aggodalmas Arc, aki egyre jobban hasonlított az angol buldog kutyájára. Ő pizzás csigát fog kérni, majd visszafele jövet, ha úgy tartja kedve, egy kakaósat is vesz.

A férfi nem köszön neki, nem értékeli, hogy Mártika már a becsomagolt pizzás csigával várja. 

Aggodalmas Arc a szokásosnál is mogorvább és szófukarabb, ingerülten kiállt a kutyájára, aki már menni akar. Mártika követi a férfit a szemével, látja, hogy belenyúl a zsebébe, előveszi a telefonját és a füléhez emeli.

- Jó reggelt, Mártika!

- Sára, de megijesztettél! – Mártika csak ekkor vette észre, hogy Sára a két fiával a bódéja előtt álldogál. A kisebbik, Bence, alig érte fel a pultot, az idősebb,a szemüveges Ádám pedig komoly ábrázattal szemléli a kínálatot. Ő mindig csak ekkor dönti el, mit szeretne enni.

- Friss a sajtos pogácsájuk? – kérdezi koravén aggodalmaskodással.

- Természetesen, drágám! Ma reggel készítették! Hogy sikerült a matekverseny?

Ádám egykedvűen lebiggyesztette az ajkát, ciccentett egyet és megrántotta a vállát.

- Majd elválik.

Mártika az egyik zacskóba két sajtos pogácsát tett, Bencének két mákos rétest, Sárának pedig egy rozskenyérből készült, vaj és sajtmentes szendvicset.

- Mi lett az allergiavizsgálatoddal? – érdeklődött Márti. Mivel Sára arra gyanakodott, hogy laktózérzékeny lett, ezért étrendjéből teljesen kizárta a tejet és tejtermékeket.

- Majd elválik – vonta meg a vállát Sára is, majd és a buszmegálló felé terelte a gyerekeket.

Aggodalmas Arc még akkor is a telefonált, amikor háromnegyed hét felé közeledve ismét feltűnt Mártika bodegája előtt. Nem lassított le, sietett tovább. A kakaóscsiga ma elmaradt.

- Csókolom!  - köszönt neki nem létező bajsza alól Kristóf, miközben a telefonját nyomkodta.

- Szervusz, Kristóf. Lekváros bukta?

- Aha. Tessék kettőt adni.

- Kell az energia az edzéshez, ugye? – nézett végig a gimnazista korú fiún Mártika, aki ezúttal is hatalmas edzőtáskát hurcolt a vállán.

- Ja, ja… - Fél kézzel próbálta meg kiszámolni az aprót, mivel a másik kezével a világért sem engedte volna el a telefonját. Amikor meghallotta a háta mögül a busz pöfékelő hangját, elkáromkodta magát, a pultra dobott két kétszázast és egy százast, majd futásnak indult. – A visszajárót tessék megtartani!

Nyolc óra után már nem sokan álltak meg a standja előtt, az idő csigalassúsággal vánszorgott, míg meg nem érkezett Piroska.

- De jó, hogy jössz! – örült váltótársának Mártika. – Rohanok is a kórházba meglátogatni a kis Tomikát.

- Neked nem csak egy lányunokád van?

- Nem. Te Julcsikára gondolsz, ő  Berci fiam lánya. Én most Tamáshoz megyek, aki a Rita lányomé.

- Neked lányod is van?

- Sőt, van még egy másik fiam is! Szabolcs kint él Angliában.

- Nem mondod! – kerekedtek ki Piroska szemei. – És mi a baja Tominak?

- Semmi komoly, csak kiszedték a torokmanduláját. Viszek neki finom jégkrémet.

- Jól van, menjél csak – felelte Piri, aki máris leült Mártika helyére, feltette a lábát az egyik üres polcra, majd beletemetkezett a szamárfüles romantikus regényébe.  Békés olvasásából egy férfi türelmetlen torokköszörülése riasztotta fel.

- Jó napot! Egy fahéjas csigát szeretnék!

- Az már sajnos elfogyott! – kiabált ki Pirike, mire a férfi csalódottan távozott. Piri fél szemmel fellesett, hogy megbizonyosodjon róla, a férfi látótávolságon kívül ért.

Ekkor elővette a széke mellé készített, utolsó darab fahéjas csigát. Peche volt a vásárlónak, neki is ez a kedvence. Az utolsó darab sorsáról pedig nem hajlandó vitákba bocsátkozni.

Ha tetszik, ha nem, az övé lesz.