Az aranyhajú kisfiú kezét egy mocskos férfi fogja

Hétköznap, késő délután. A kettes metró az Örs téri végállomása felé kúszik, sajátságos ráérősségével, mely a Pillangó utcánál keríti mindig hatalmába.

- Jelezhetek? – kérdezi mellettem egy aprócska, aranyhajú kisfiú.

Kezével már nyúl is felfelé, hogy megtalálja a jelzőberendezést, de eleve rossz helyen, az egyik kapaszkodónál keresi, pedig az ajtónál kéne.

Egy mocskos, ápolatlan férfi hajol hozzá és dönnyög valamit mocskos bajsza alatt. 

Talán elmagyarázza a kisfiúnak (fiának, unokájának?), hogy az ajtók automatikusan nyílnak, és nem kell jeleznie. Valószínűbbnek látszik azonban, hogy inkább csak rászólt a gyerekre, hogy maradjon nyugton.

A metró tompa fékezéssel megáll, az ajtók unott nyöszörgéssel szétnyílnak, az embertömeg pedig szürke fáradtsággal ömlik ki az átmelegedett szerelvényből.

A kisfiú és a mocskos férfi elém keveredik, látom, ahogy a kisfiú csepp kezecskéje felnyúl, hogy a férfi nikotintól sárgálló kezébe kapaszkodjon. Így, kéz a kézben sétálnak tovább a megálló végéig, ahol eltűnnek a szemem elől.

A gyermeki ártatlanság és a romlott felnőttség, kéz a kézben.

Örülök is, hogy nem látom őket tovább, szomorú látványt nyújtottak.

Vajon mikor válik a kisfiú keze is mocskossá a férfitól? Egy hét? Egy év? Esetleg három?

Bármennyire is naivan hangozzon, hiszem, hogy mindannyian mosolygósan születünk erre a világra, tabula rasaként. Akkor még ösztönösen és őszintén viselkedünk, kíváncsiak és lelkesek vagyunk. Csak ezután jönnek a felnőttek, hogy a maguk mintájára torzítsanak. Az ő életük már egy másfajta lét, amiből kikoptak a színek és szétfoszlottak az álmok.

Minden felnőttnek jogában áll a saját álmait darabokra törni, majd a romok felett alkoholmámoros táncot járnia, csak tessék, ha ehhez van kedve, de a gyerekeket hagyják ki ebből a játékból.

Az érintetlent beszennyezni tilos.

Hiába tűnnek el a szemem elől, attól én még nagyon is tisztán látom magam előtt, hogy a fiú keze megnő, ujjai megnyúlnak, kézfején szőrszálak serkennek, körmei befeketednek a piszoktól, tenyere érdessé válik az évektől.

Néhány évtized múlva ő is egy makulátlan kezecskét fog szorongatni a mancsában.

Ő is egy mocskos férfi lesz, aki egy aranyhajú kisfiú kezét fogja.