"A szabad olvasásban hiszek" - Interjú Sárközy Bencével, a Jelenkor Kiadó igazgatójával

Szokásom, hogy a kedvenc kiadóim honlapján időről időre megnézem az előrendelhető könyvek listáját. Legizgatottabb talán akkor vagyok, amikor a Jelenkor honlapján nézelődöm. Az ő könyveik mindig merészek és egyediek, új világba repítenek, legyen szó Margaret Atwoodról vagy Han Kangról. A kiadó igazgatójával, Sárközy Bencével beszélgettem a kiadó filozófiájáról, a szépirodalom jelenjéről és természetesen azokról a könyvekről, melyekkel a közeljövőben fognak megajándékozni minket.  

Fotó: Máté Péter/Jelenkor Kiadó

Mi alapján döntitek el, hogy milyen könyveket adjátok ki? Hogyan figyeltek fel a külföldi könyvújdonságokra, magyar tehetségekre? 

Könyve válogatja. A magyar szerzők műveiről Nagy Boglárkával, a Jelenkor Kiadó főszerkesztőjével közösen döntünk, de sok esetben bevonjuk a kiadó kommunikációs vezetőjét, Orosz Anettet is. A külföldi könyvek akvizíciója leginkább rám marad, de gyakran beszélgetek a kollégákkal arról, mit akarok megvenni és kiadni. Ez egy beszélgetős kiadó, és minden beszélgetés után a döntés felelőssége az enyém. A könyvek és kéziratok sokféleképpen jutnak el hozzánk. A könyves szakma lényege a nemzetköziség, élő és jó kapcsolatot ápolok számos külföldi kiadó vezetőjével, szerkesztőivel, ismerjük egymás ízlését és szólunk, ha olvasunk valami jót. Persze ezen kívül szinte minden létező csatornán keresztül gyűjtjük az információt. 2003 óta foglalkozom könyvkiadással, szerintem mindig is jól láthatóvá tettem a saját ízlésem, és a saját kiadóm nem tükrözhet mást, mint a saját értékítéleteimet.

Mi az, ami már nem fér bele a kiadótok profiljába?

Az nem egyeztethető össze a kiadási politikámmal, amivel nem tudok azonosulni: semmiféle ideológiai alapú kirekesztés, szemellenzős dogmatizmus, ostoba fajelmélet vagy hatalmi arrogancia nem jöhet szóba.

Melyik könyv kiadását tartottad üzleti szempontból a legrizikósabbnak?

Az üzleti rizikóvállalásnál kicsivel bonyolultabb, mikor az ember dönt egy mű kiadásáról. Nagyon sokszor vezetünk be új szerzőt, és nagyon sokszor – kortárs szépirodalmi műhely lévén – olyan új hangokat jelentetünk meg, amelyek várhatóan kritikai vagy olvasói elutasítást váltanak ki épp az újszerűségükkel, de meglepetésszerű sikert is hozhatnak ugyanezért. A kísérletező művészet mindig ezt kísérti, hiszen az az írásmű, amelyik biztosra megy, nem tud több lenni lektűrnél, amely lényegében a már ismert igények beváltására törekszik a bejáratott sémák alapján és módszerekkel.

Melyik címetek volt a legnagyobb siker, illetve bukás?

A közelmúlt sikerei: Nádas Péter: Világló részletek, Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje, Tompa Andrea: Omerta, Mészöly Miklós–Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen, Závada Péter: Roncs szélárnyékban. Bukásaink nemigen vannak. Igyekszem nem irreálisan sok példányban megjelentetni azokat a címeket, amelyekben bizonytalan vagyok, így nem halmozunk fel értékesíthetetlen készleteket.

Konkurenciátoknak tartjátok a szórakoztató irodalmi könyveket? Vagy könnyen előfordulhat, hogy a skandináv krimik rajongói jelenkoros könyveket is olvasnak, és nem érdemes a kettőt egymással szembeállítani?

A Jelenkor a Libri Kiadói Csoport tagja, melynek alapítója és kiadási igazgatója vagyok; és a Jelenkor mellett segítek vásárolni másfajta könyveket is a többi kiadónkba, így szórakoztató irodalmat is. Olvasóként a szabadidőmben sznob vagyok, kiadóként szerencsétlen volna, ha az lennék. Minden vásárló megérdemli, hogy a számára kedves műfajból a legjobb választékot kapja, és minden műfaj sikertelenségeiből és sikereiből tanulhatunk az összes többi területen. Számomra is izgalmas a szórakoztató irodalom, még ha örülök is annak, hogy nálam alkalmasabb szakemberek viszik ezt az üzletágat a csoportban. De a kérdésre visszatérve, nem érzem konkurenciának. Annyit megtanultam, hogy mi, kiadók néha nem is sejtjük azt a szabadságot, amivel egy könyvmoly válogat. Izgalmas belepillantani a könyvesbolti kosarakba; nagyon különböző könyveket olvashat ugyanaz az ember, és nekünk az a dolgunk, hogy a választás lehetőségét biztosítsuk, nem pedig az, hogy a vásárló ízlését minősítsük.

Fotó: Máté Péter / Jelenkor Kiadó

Az olvasók többsége valószínűleg inkább olvas könnyedebb műfajokat, mint szépirodalmat. Mit gondolsz, hogyan lehetne az utóbbiakat közelebb hozni az emberekhez?

Szerintem az előző válaszomból sejthető, hogy erről mit gondolok: nem népművelő vagyok, hanem könyvkiadó. Ráadásul elégedett könyvkiadó. A szépirodalmi eladások örömre adnak okot, rendkívül sok a sikeres könyvünk a Jelenkorban, és amennyire rálátok, a konkurens kiadók is sorra hozzák a sikereket, olyanokat is, amelyek olykor a legkeresettebb lektűrökkel vetélkednek a sikerlistákon. A művelt nép, köszöni, művelődik. Vannak, akiknek személyes vagy politikai érdekük ezt másként láttatni, de szerencsére politikus sem vagyok.

Van olyan könyvetek, mely szerinted gimnáziumi kötelező olvasmánynak is megfelelő lenne?

Ezzel a kötelezőséggel nincs nekem igazából dolgom. Mivel a legkortársabb kortársak kiadása a fő profilunk, őket szerencsére nem fenyegeti ez a veszély – bár Varró Dániel már volt érettségi tétel, ha jól emlékszem. Leginkább a szabad olvasásban hiszek, amelynek a célja a műből nyerhető öröm, nem valami könyvön kívüli feladatnak a teljesítése. Említhetném a klasszikusaink közül Mészölyt például, de én sem olvastam őt 18 éves korom előtt.

Milyen újdonságokat várhatunk tőletek az év végén, 2019-ben?

David Foster Wallace Végtelen tréfa című, több mint ezer oldalas regénye – amely nélkül nem tárgyalható az amerikai irodalom elmúlt harminc évének szépirodalmi teljesítménye – talán az egyik legizgalmasabb vállalásunk. Simon Márton verseskötete és Varró Dániel gyermekkönyve biztosan az ősz keresett darabjai lesznek, nem beszélve Polcz Alaine korábban kiadatlan emlékeiről, Gyermekkorom címmel. De ez csak egy töredéke annak, amit ősszel hozunk, szívem szerint felsorolnám mindet, de nem élnék vissza a blogolvasók türelmével.