Tovaszaladt

Éppen befejeztem az egyik unalmas PR-cikk beszerkesztését a félárnyékos irodában és már készültem, hogy nekikezdek a következőnek, ám előtte rápillantottam a Facebookra.

Abban a pillanatban tovaszaladt az élet mellettem.

Félig igaz, félig hamis mosoly mögül közölték ismerőseim, hogy eljegyezték őket, összeházasodtak, gyereket szültek, tovább léptek, megállapodtak - megérkeztek.

Én pedig like-olom, miért is ne tenném, hiszen egy megsavanyodott, koravén, házsártos embernél nincs is rosszabb, én már csak tudom – csak én tudom.

Kolléganőm cipőjének kopogása visszarémiszt a valóságba, abba az igaziba, ahol nincsenek like-ok és dislike-ok, csak idegtépő csend, amit az óra másodpercmutatójának halk kattogása szakít végeláthatatlanul hosszú és értelmetlen másodpercek sokaságára – tik-tak, tik-tak.

Szóval ők mennek, én maradok, ők szaporodnak, én sorvadok.

Hagyom, hogy a világ sebességbe kapcsoljon és elszáguldjon mellettem, miközben kedvtelenül nyomogatom tovább laptopom kopott billentyűit.