10 könyv a gyerekkoromból, ami nagy hatással volt rám


Ahogy az általában a nagy szenvedélyeknél lenni szokott, nálam is gyerekkoromban kezdődött. Már akkor néma tisztelettel és csodálattal néztem az otthoni könyves szekrényeket, amikor még olvasni sem tudtam. 

Mégsem váltam egyből könyvmollyá, miután megtanultam olvasni. Csak akkor vált igazán szenvedélyemmé a könyvek világa, amikor édesanyám a kezemben adott egy esős vasárnap délutánon egy olyan könyvet, ami valóságos könyvfüggővé tett. Mielőtt azonban elárulnám, melyik könyvről van szó, mutatok még 9 könyvet, melyek nagy hatással voltak rám gyerekkoromban. 




10. Hugh Laurie: A balek
A Dr. House még megvan? Egyszerre imádtam és utáltam Doktor House maróan vicces, szarkasztikus, de ugyanakkor érzőszívű karakterét. Amikor megtudtam, hogy a főszereplőt alakító Hugh Laurie könyvet is írt (angolul The Gun Seller a címe, ami sokkalta jobb a magyar fordításnál), rohantam is a könyvesboltba, hogy megvegyem.

Nem csalódtam. Kalandos, eseménydús akciófilmszerű regény, melynek főhősének és Dr. House-nak azért tagadhatatlanul van egy-két közös vonása. Bár a könyv történetét hamar elfelejtettem, amikor egy lábsérülés miatt gyakran kellett járnom az orvosokhoz, a hosszas várakozások alatt ezzel a könyvvel próbáltam meg elütni az időt. És láss csodát, másodjára is imádtam.

Kelly Kiadó KFT
9. Ken Follett: A katedrális
A magyartanárunk 10. év végén egy kilométernyi hosszú ajánlott olvasmány listával búcsúzott tőlünk. Rajta volt A katedrális is, bár nem ekkor, hanem valamivel később olvastam el - megszállottan.

Mivel nemcsak a (nagyon kedvelt) tanárnőm, de több ismerősöm is csak ódákat zengett a könyvről, picit félve vettem a kezembe. Mi van, ha nekem majd nem jön be? Aztán kiderült, hogy félelmeim alaptalanok voltak, Follett nagyon is ért a történetmeséléshez.
Akkor még nem tudtam, amit most már igen: ha egy Ken Follett-könyvet elolvasol, az összesed elolvasod. Follett is az a fajta író, aki összes könyvét egy kaptafára húzza fel, így a sokadik sztoriját már mindenféle izgalmak nélkül olvashatod, gyerekjáték kikövetkeztetni, mi lesz a vége.

Szerencsére ez azért még nem von le semmit abból a tényből, hogy A katedrális egy zseniális mű. Elejétől a végéig.

GABO

8. Stephen King: Ragyogás
Hogy is maradhatna ki a kortárs horror irodalom legnagyobb alakjának leghíresebb könyve? Az osztálytársaim a filmváltozatát dicsérték, de én természetesen inkább a könyvet választottam (már csak azért is, mert nem igazán kedvelem Jack Nickolsont, aki a filmben a főszerepben tündököl).
Ha a horror műfajában írnék, biztosan King lenne a példaképen, de azért még így is bámulatra méltó a fantáziája, aprólékos jellemábrázolásai és leírásai. Nem ez volt életem legfélelmetesebb könyve (azt majd hamarosan elárulom), de tény, hogy egy nagyon szuggesztív, lebilincselő hangulatú könyvről van szó, aminél aligha van jobb választás egy viharos estére.

Európa Könyvkiadó

7.  Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Rosszul kezdődött a történetem ezzel a könyvvel. Gimiben az egyik magyar órán a filmváltozatát vetítették le nekünk, én pedig halálra untam magam rajta. (Nyár volt, meleg volt, én meg cseppet sem voltam befogadó kedvemben.)

Pedig Hosseini könyve egy magával ragadó, mély történetet mesél el, a barátságról, az álmokról és az odáig vezető útról, az emberi esendőségről, hibákról és azok helyrehozásáért tett próbálkozásokról. Nem vagyok az a könyveken könnyen meghatódó típus, de ez azért telibe talált.

Kár volt a filmmel kezdeni, az sosem adja vissza a történet eredeti hangulatát, de ha van egy könyv, amit ajánlok, hogy felírj a képzeletbeli listádra,akkor ez az.

Libri
6. Barbara Erskine: Visszhangok háza
Mivel édesapám egy újságnál dolgozik, gyakran megfordul a nyomdában, ahol nemcsak magazinokat, de több könyvet is készíttek. Például Barbara Erskine történelmi-romantikus regényeit, melyekből apa mindig hazahozta az éppen aktuális köteteket, anya pedig egyből elkezdte falni őket. Emlékszem, délutánonként mindig elmesélte a nővéremnek és nekem, éppen hol jár a történetben.

Amikor már kicsit megnőttem és elég elszántnak éreztem magam ahhoz, hogy megbirkózzak egy 5-600 oldalas könyvvel, levettem a polcról a Visszhangok házát, melyben két idősíkban, a jelenben és a múltban játszódik a történet. Egy ódon házban kísértenek a régmúlt szellemei, melyeket a jelenlegi lakosok közül csak egy nő észlel. Azóta sem féltem azóta egyetlen könyvön vagy filmen sem annyira, mint ezen a történeten.  


Aquila
5. Antonia Fraser: Mária, a skótok királynője
Szokásos gyerekkori kincsvadászatomkor (érts: kutakodás anya könyvespolcán) bukkantam rá Antonia Fraser Stuart Mária életéről szóló kétkötetes biográfiájára, melyet jó pár évtizeddel korábban adtak ki. Anglia, vagy tágabban értelmezve Nagy-Britannia története mindig is rendkívüli módon érdekelt és ennek a könyvnek köszönhetően az életrajzokat is imádom, mind a mai napig. Kétségtelen, hogy Stuart Máriának igazán kalandos és sajnálatos módon tragikus sorsa volt, melyet az írónő nagyon olvasmányos stílusban tálal.

A Start Mária-könyv után elolvastam Fraser összes történelmi könyvét, melyet meg tudtam szerezni (például a XIV. Lajosról, vagy VIII. Henrik feleségéről írt műveit), kis idő múlva pedig arra is rájöttem, hogy még krimiket is ír! Természetesen azokat is felkutattam az antikváriumokban.

Európa Könyvkiadó
4. Dan Brown: A Da Vinci-kód
Még a film és a nagy hype előtt olvastam el, gimnáziumi ajánlott olvasmányként. Szó se róla, teljesen magával ragadott, engem és a nővéremet is. Ő megvette az Angyalok és démonokat én pedig a Megtévesztés fokát (mely szerintem a legjobb Brown-mű) és a Digitális erődöt, szóval néhány hónap leforgása alatt az összes, akkoriban kapható Brown-könyvet beszereztük.

Kétségtelen, hogy azért is imádtam annyira a sztorit (a történelmi vonatkozások mellett), mert ez volt az első Brown-regényem. Jó pár évvel később sajnos meg kellett tapasztalnom, ha itt is ugyanaz a helyzet, mint Ken Fellettnél: ha egy Brown-könyvet elolvastál, lényegében az összeset elolvastad. Dan Brown határozottan nem az az író, aki képes megújulni.

GABO
3. Harry Potter és a Főnix Rendje
Természetesen az én gyerekkoromból sem maradhatott ki a Harry Potter. Pedig emlékszem, amikor kicsiként anyával a könyvesboltba jártunk, mindig elszörnyedtem a Harry Potter és a tűz serlege borítóján. (Milyen csúf ez a lány az elején!) Az első részt a keresztanyám vette meg nekem, amit persze egyből követett a második, majd a harmadik, amit már aznap meg kellett vennie anyának, amikor a második részt elolvastam. (Hiába, mindig is értettem a hisztizéshez.)

A Főnix Rendjét karácsonyra kaptam meg. Pedig december eleji megjelenése miatt sok osztálytársam már mikulásra megkapta, ezért nagyon kellett figyelnem rá, nehogy a többiek bármit is eláruljanak belőle. Számomra ez a rész a legsötétebb és egyben legmélyebb erkölcsi kérdéseket feszegető, melyben Harry gyerekből felnőtté sarjad és találkozik azzal az ellentmondásokkal terhes, fájdalommal átitatott világgal, melyben a mágusok és nem mágusok is osztoznak. 

Animus
2. Kosztolányi Dezső: Édes Anna
A kötelezőknek általában megvan a rossz tulajdonságuk, hogy kötelezőek. Ezért nem is szívesen vesszük ki őket a könyvtárból (balga gyermekkori dac). Az Édes Annának azonban minden sorát imádtam, ez volt a kedvenc kötelező olvasmányom. Annyira bejött, hogy a tanévet követő nyáron az összes regényét megvettem és elolvastam.

Az Édes Annában egyrészt az ábrázolt kor fogott meg: közvetlen a Tanácsköztársaság után, egy nagyon kaotikus és kiszámíthatatlan időben játszódik a történet. A könyv azért is tetszett meg annyira, mert teljesen megdöbbentett a végkifejlete és nagyon látványosan mutatott rá arra, hogy mindenki tartogathat meglepetéseket, és bizony, mindenkiben van jó adag elfojtott érzelem és felgyülemlett frusztráltság, ami, ha nem vigyázunk, könnyen túlcsordulhat bennünk. Olyankor pedig jaj annak, aki a közelünkbe kerül. 

Európa Kiadó
1 Agatha Christie: A láthatatlan kéz (Új cím: Nem zörög a haraszt)
Agatha Christie tényleg a krimik királynője. Persze ezt az első Christie-könyvem olvasásakor, körülbelül 12 éves lehettem, még nem tudtam. Csak annyi infóm volt róla, hogy édesanyám egyik nagy kedvence és akkor olvasta ezt a könyvet, mikor GYES-en volt velem.

A láthatatlan kézben  Miss Maprle, a második leghíresebb Christie-alak a nyomozó. A vénkisasszonnyal együtt egy tipikus angol vidéki falucskába csöppenünk, melynek békés nyugalmát névtelen levelek rázzák fel. Az ismeretlen feladó csúf rágalmakat fogalmaz meg irományaiban, melyek heves indulatokat szabadítanak útjára. A könyv egyik különlegessége, hogy bár Miss Marple a detektív, viszonylag aprócska szerepet tölt be a cselekményben, a történetet egy balesetet szenvedett (és éppen ezért vidéken lábadozó) pilóta meséli el, akinek egy kis szerelmi románcban is része lesz.


Hunga Könyvek

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések