A könyvbirodalom Marvel-filmje: Az elnök eltűnt-kritika

Vannak könyvek, melyekről már megjelenésük előtt tudjuk, hogy bombasiker lesz. Nem csoda, hiszen már mi a megjelenésük napján lecsapunk rá a könyvesboltokban.  A Bill Clinton neve által is fémjelzett Az elnök eltűnt is ilyen könyv, leginkább az imént említett személy neve miatt. Ex-elnökök ugyanis mindeddig még nem gyakran írtak krimit.

Az én listámon Dan Brown, Ken Follett, Donna Tartt és Lionel Shriver áll. Bármi is jelenjen meg tőlük, tuti, hogy megveszem őket. Utóbbi háromtól azért, mert rajongok értük, Brownt pedig azért muszáj beszereznem, mert egész egyszerűen muszáj, sőt, kötelező elolvasnom, hiszen ha nem akarok lemaradni a kortárs nemzetközi irodalom nagyágyúiról, Dan Brownt is olvasni kell. 

Igen, kell.

Olyanok ezek a könyvek, mint a mozis világban a Marvel-filmek.

Színesek, szagosak, már megjelenésük előtt elkönyvelhető róluk, hogy sikeresek lesznek és egész biztos, hogy néhány napig (vagy hónapig?) másról sem lehet majd olvasni a neten. Az, hogy maga a mű egyébként mennyire érdekes/értékes a hatalmas online hype-nak köszönhetően már szinte teljesen mellékes. Megnézed/elolvasod, mert mindenki erről beszél.

Az elnök eltűnt című könyvet Bill Clinton az egyik legmenőbb amerikai íróval, James Pattersonnal együtt írta (csak én szégyenkezem amiatt, hogy eddig azt sem tudtam, ki ez a férfi?). A két személyben a könyv megírása előtt csupán egyetlen közös volt: az ügyvédjük. Ő tanácsolta nekik azt is, hogy álljanak össze egy könyv megírására.

Na de mi is sült ki belőle?

A könyvet a 21. Század Kiadó jelentette meg, ráadásul napra pontosan az amerikai debütálásával egy időben. A krimi teljes mértékben beleillik a 21. Század Kiadó profiljába, lévén, egy bestseller-kiadóról beszélünk, mégis, ha megengedtek egy személyes megjegyzést (na, nem mintha bármit is tehetnétek ez ellen), a kiadó KULT Könyvek-sorozata sokkal inkább közel állnak a szívemhez.

A lényeg a lényeg: az amerikai elnök eltűnt.  

Persze félig-meddig azért önszántából, hogy kinyomozza, ki áll a félelmetes és csak lassacskán formát öltő kibertámadás mögött, ami az egész Amerikai Egyesült Államokat megbéníthatja. Az elnöknek az ellenséget persze nemcsak az államok határain kívül kell keresnie, sőt. Valaki a belső bizalmi köréből elárulta őt. 

A könyv sokakban emlékeztet egy Dan Brown-könyvre. Itt is adva van egy bátor és rettenthetetlen férfi főszereplő (hívjuk csak Mr. Presidentnek), a szerkezete rövid fejezetekből áll, az esemény pedig több cselekményszálon fut, amit persze mindig a legizgalmasabb részeknél fejez be a szerzőpáros.

A mű itt is egy rejtély köré épül, még ha nem is művészettörténeti oknyomozással, hanem techtudással lehet kibogozni, és itt is szűkös időkeretek között kell megoldani a problémát, mivel itt is a világ (na jó, csak Amerika) jövője a tét.

Ahogy az általában lenni szokott, vagy a cselekményre, az akcióra megy rá egy szerző, vagy inkább a mély lélektani finomságokra, árnyalt karakterekre helyezi a hangsúlyt.  Az elnök eltűnt nyilvánvalóan az előbbi kategóriába tartozik, így sajnos izgalmas karaktereket, akiknek bele tudunk bújni a bőrébe, ne nagyon várjunk tőle – persze az olvasók többsége aligha fogalmazhatott meg magában ilyen igényeket az olvasás előtt.

Marketingszempontból aláírható, hogy Az elnök eltűnt lesz a 2018-as év könyve Amerikában, és valószínűleg még a magyar eladási listák élére is felkerül.

Hozzá kell tenni, nálam feltehetően nem lesz benne 2018 TOP 5 könyvében. Azonban tetszett vagy nem tetszett, egy a lényeg: el kell olvasni, mert egy megkerülhetetlen könyvről van szó, amiről még jó ideig biztosan beszélni fogunk, és azon se lenne meglepő, ha hamarosan arról olvashatnánk, hogy a könyvből filmváltozat is készül.

Elvégre ki nem jönne lázba attól, ha az elnök eltűnik?