Címkék és emberek

Amikor szép magyar szóval élve elkezdtem „comingoutolni”a családomnak, barátaimnak, az volt a legnagyobb félelmem, hogy minél több embernek mondom el, hogy meleg vagyok, annál inkább sztereotipikusabb melegebbé válok.

Most, amikor a kutyagazdiság küszöbén állok pedig attól tartok, egy másik szó fog teljesen az uralma alá vonni: a kutyagazda.

De mégis, mi a baj ezekkel a címkézésekkel?

Az, hogy fojtogatónak érzem őket.

Vajon melegként az a legfőbb feladatom, hogy diadalittasan hangoztassam nemi identitásom? Kötelességem a melegjogok élharcosának lenni, mert ha nem teszek így, az olyan, mintha homokba dugnám a fejem és haszontalan tagjává válnék a melegtársadalomnak?

Vagy ha áttérünk a kutyás témára: most, hogy gazdi leszek, már nem szólhat másról az életem, csak a négylábú kiskedvencemről? Ha nem ismerkedek össze a lakótelepen élő összes gazditársammal, nem is vagyok igazi gazditípus? Ha a neten nem kutatom állandóan a legújabb kutyabarát helyeket nem is vagyok igazi kutyabarát?

Akárhogy is nézem, nagyon bosszantanak ezek a sztereotipizálások.

Gyerekkoromban csak egyetlen vágyam volt: hogy olyan legyek, mint a többiek. Most pedig az, hogy önmagam lehessek, ami nem könnyű feladat. 

Elsősorban azért, mert állandóan rengeteg gondolat kergeti egymást a fejemben, több tucatnyi érzés kavarog bennem, úgyhogy minden okom megvan rá, hogy sokszínű és mély személyiségnek tartsam magam.

Olyan, amit nem lehet leírni egy szóval. Így nem egy meleg férfi vagy egy kutyabarát ember vagyok, hanem egy meleg és kutyabarát és műkedvelő és könyvmoly és az egészséges életmódot követő személy.

Persze, megértem, hogy miért "kell" az embereket címkékkel ellátni. Így azt hihetjük, kiismertük, megfejtettük őket, miközben pont, hogy attól a lehetőségtől fosztjuk meg magunkat, hogy olyannak ismerjük meg őket, amilyenek valójában.

A címkézésekkel csak egy dologról feledkezünk el: magáról az emberről, akiket a címkékkel lefedtünk.

A címkézés csakis akkor lehet helytálló, ha egysíkú, monolit embereket jellemzünk, akiket talán könnyű megismerni - de egyáltalán nem is érdemes.