Fredik Backman: Mi vagyunk a medvék - Könyvajánló

Az első találkozásom  Fredik Backmannal a legutóbb megjelent Egymás ellen című könyve apropóján történt. Körülbelül a 10. oldalon járhattam, amikor már tudtam: nekem ennyi  nem elég, Backman összes könyvét el akarom olvasni. 

Így került a könyvespolcomra az Egymás ellen előzménytörténeteként is felfogható Mi vagyunk a medvék című regény. A könyv elolvasása után nyugodt szívvel kijelenthetem, Fredik Backman felkerült a kedvenc szerzőim listájára. 

Animus Kiadó

A Mi vagyunk a medvék egy aprócska és jelentéktelen svéd városban, Björnstadban játszódik. A helyiek mindent egy lapra tesznek fel: ez pedig a hoki. A sport körül forog, sőt, múlik az életük. Ha a város junior csapata nyer, olyan dicsfény borul rájuk, mely egy időre elfeledteti a lakosokkal saját nyomorúságos életüket. 

Merthogy hiába a hoki a történet mozgató rugója és főszereplője (amennyiben nevezhetünk főszereplőnek egy sportot), Backman bámulatos tehetséggel ábrázolja Björnstad nehészségek között évődő lakóit, akik természetesen valamilyen úton-módon szoros kapcsolatban állnak a hokival. 

Bár a hoki mindannyiuk életében jelen van, mindenki számára mást jelent. 

A csapat szponzorainak egyszerűen csak pénzt, a játékosoknak dicsőséget és népszerűséget, a játékosok anyukájának az eszközt, amivel gyermekük szárnyak növeszthet, az edző számára csupán csak azt, amiről valójában a hoki szól: a korongról, a játékosokról és a jégről. 

Ahogy említettem, elsőként az Egymás ellen című könyvét olvastam Backmannek, ennek köszönhetően már tudtam, hogy mi a  Mi vagyunk a medvék csattanója. Anélkül, hogy lelőném a poént, annyit elárulhatok, hogy egy botrányos eset rázza meg a junior hokicsapatot, ami áthidalhatatlan belső ellentéteket szít. 


Ennek ellenére a Mi vagyunk a medvéket is legalább annyira élveztem, mint az Egymás ellent. 

Backman elragadó írói stílusa ugyanis legalább annyira értékes hozzávalója a könyvnek, mint maga az érzelmekkel átszőtt, mindvégig izgalmas cselekmény. 

A szerző vitathatatlan érdeme, hogy olyan egyszerű jelenetekkel és példákkal írja le karaktereinek belső lelki vívódásait, hogy teljes mértékben cselekmény részeseinek érezhetjük magunkat.

Backman friss és fiatalos stílusával egy elgondolkodtató, megható, mégis vicces történet mesél el, amit egyszerűen nem tudunk letenni. Hiába boncolgat sokszor igen mély erkölcsi dilemmákat, a könyv egyetlen oldal erejére sem veszít a lendületéből, mely folyamatosan a továbbolvasásra ösztönöz minket. 

Szokásom, hogy ha egy olyan részhez érek a könyvben, ami nagyon tetszik, letépek egy darabot a könyvjelzőmből, és az adott oldalhoz teszem, hogy később még visszalapozhassak és ízlelhessem a sorokat. 

Nos, ennél a regénynél egy új könyvjelzőt(alias post-itet) is be kellett szereznem, mivel annyi húsba maróan erős mondatot zsúfolt a könyvbe Backman. 

"A nagy titkok kis emberekké tesznek minket" - írja Backman a könyvben, amihez zárszóul én csak annyival fűznék hozzá, hogy A mi vagyunk a medvék pedig egy írói géniusszá tette a szerzőt.