Egy kellemes irodalmi kitérőm: Hannah Rothschild: Valószínűtlen szerelem

Hannah Rothschild: Valószínűtlen szerelem című regénye számomra egy különleges könyvválasztás volt. Mindaz, amit meg tudtam állapítani a műről anélkül, hogy belelapoztam volna, arról árulkodott, hogy ez egy romantikus, nőcis  regényt tartok a kezemben, ami nem éppen illeszkedik a legutóbb olvasott könyveim sorába. De sebaj, éppen ezt szeretem az olvasásban: folyamatosan tágíthatom az irodalmi ízléspalettámat.

A történetben egy festmény meghurcolt sorsát követhetjük nyomon, melyet végül  Annie, egy harmincas szingli vásárol meg néhány fontért, miután megakadt rajta a szeme egy régiségboltban. Eredetileg annak a férfinek szánta, akivel randevúzgat. Sajnos azonban az illető szó nélkül eltűnt Annie életéből, így az elkeseredett Annie saját magának ajándékozza a szerelmespárt ábrázoló festményt.

A nő élete tele van kudarcokkal: elvált, a szerelem az istenért sem akar rátalálni, ahogy a karrierjét illetően is egy helyben toporog. Hiába állít össze fantasztikus kreativitással barátai számára különböző tematikus vacsorákat, munkáltatója nem kíváncsi rendhagyó ételkölteményeire. Annie mindennapjait tovább nehezíti anyja, Evie, aki nemcsak alkohol-, hanem anyagi problémákkal is küzd.

A történet lényegében a sztori végén kezdődik: egy árverésen, ahol a híres festő, Watteau képe, vagyis a Valószínűtlen szerelem kerül kalapács alá. Az eseményre rengetegen kíváncsiak és még ennél is többen akarják megvenni a festményt, melynek hatalmasra taksálják az értékét.

Annie történetével párhuzamosan az unatkozó újgazdagok „felfuttatásával” foglalkozó Bartyt és legújabb kliensének, Vladnak a történetét is megismerhetjük, akik hevesen érdeklődnek a műkereskedelem iránt, például a fent említett Watteau képet is szívesen megszereznék.

Park Kiadó

Annie-t különleges módon a művészrajongók egész hada veszi körbe. Munkaadója, Rebecca apja, az Auschwitzből menekült Mr. Winkleman szintén egy tekintélyes műkincsgyűjtő, akinek igazán különleges oka van arra, miért is szeretné magáénak tudni az Annie-nál lapuló festményt.

Mindeközben Annie egy múzeumban megismert sármos férfi, Jesse segítségével próbálja megoldani a festmény rejtélyét, mely egyelőre válaszok helyett csak még több kérdést vet fel bennük, arról pedig, hogy milyen értékes kincsre bukkantak, fogalmuk sincs.

A könyv olyan volt, amilyenre számítottam: romantikus, könnyed, olykor vicces és kétségtelenül izgalmas is, egy már-már krimibe illő szállal fűszerezve.

A Valószínűtlen szerelem legnagyobb erénye, hogy a Rothschild nagyon érzékletesen ábrázolja karaktereit, akiket nagyon ügyesen terelget ugyanazon végcél felé.

A regény még úgy is egy nagyon kellemes olvasmány, hogy a sztori végkifejletén azért nem nagyon tudtam meglepődni, sőt, talán senki nem bánná, ha a mű utolsó fejezeteit egy picit rövidebbre faragta volta az írónő.

Az pedig már csak a hab a tortán, hogy bár kétségtelenül egy elsősorban nőknek íródott könyvről van szó, bátran merem ajánlani a regényt férfitársaimnak is.

Ennyi irodalmi kitérő mindenkinek belefér. Sőt, ajánlott is.