Naomi Alderman: Engedetlenség

Talán alig egy évvel ezelőtt sokan meglepődtünk, amikor az elsősorban bestseller kiadóként, krimijeiről elhíresült 21. Század Kiadó elindította KULT Könyvek sorozatát. Hiszen valljuk be, még a legelvetemültebb könyvmolyok között is több olyat találunk, akik inkább A lány a vonatont választanák egy kissé elvont szépirodalmi mű helyett. Akik pedig csak ritkán fordulnak meg a könyvesboltokban, szinte borítékolható, hogy a könnyedebb műfajok közül választanak.

21. Század Kiadó

Nos, a 21. Század Kiadó a KULT Könyvek sorozatával bebizonyította, hogy a szépirodalom nem egyenlő a nehezen emészthető, unalmas olvasmányokkal. Sikerült újra divatba hozniuk ezt a műfajt, többek között olyan remek írók segítségével, mint Naomi Alderman, akinek Engedetlenség című könyve egész egyszerűen lebilincselő.

A történet főszereplője Ronit Krushka, egy független, modern, 32 éves New Yorki nő, aki jelenlegi életétől nagyon különböző körülmények között nőtt fel. Anyja négyéves korában halt meg, apja pedig, aki egy zsidó közösség vezetője volt, éppen a regény első oldalain esik össze holtan az imaházban.

Apja halála miatt Ronit hazaszólítja a kötelesség. Igen, a kötelesség, nem pedig a szeretet, hiszen apja és közte sosem volt mély, bensőséges a viszony. Ronit gyerekként és felnőttként sem aposztrofálja magát zsidónak, ezért hazaérkezésekor kívülállóként tekintenek rá, de ezen nincs is mit csodálni, hiszen valóban az, ő is annak érzi magát.

Mint kiderül, apja helyét a hitközösség egyik buzgó tagjával, Doviddal akarják betölteni, akinek a felesége, Esti, Ronit gyerekkori barátnője. Esti és Ronit között tinédzserkorukban elcsattant egy csók, sőt, annál még több is, ám ami Ronit számára egyszerű kitérő, önmaga korlátainak és preferenciáinak a megismerése volt, Esti számára teljesen mást jelentett.

Ronit Angliába érkezése nemcsak a hitközösség mindennapjait állítja a feje tetejére, de Estinek élete is felfordul. Ronit közelsége ráébreszti, mi mindent is jelent számára a nő, akinél még senkit sem szeretett még jobban.

Az Engedetlenség nemcsak azt mutatja meg, egy vallás mennyire alkalmas arra, hogy végletesen összekösse vagy éppen elválassza az embereket egymástól, de azt is, hogy a józan ész és a szív néha mennyire ellentmond egymásnak – és mennyire nehéz megtalálni a helyes válaszhoz vezető utat.

Ronit több alkalommal, több emberrel szemben is engedetlen, de ez az engedetlenség nem dacosságból, gyerekességből fakad. Éppen ellenkezőleg: Ronit egy felnőtt, önálló nő, aki engedetlenségével saját individuumának akar tiszteletet és tartást kiharcolni.

Bár minden oka és lehetősége meglenne  rá, hogy dühében meggondolatlanul porrá zúza a zsidó hitközösség életét, Ronit célja nem a pusztítás, hanem az megismerés.  

Meglepő módon azonban nem az apját akarja jobban megismerni (igaz, ehhez már késő is lenne), sokkal inkább saját magát, ami cseppet sem könnyű feladat, ha az ember egy olyan családban nő fel, ahol minden a vallás körül forog.

Hogyan is vállalhatná fel önmagát úgy, hogy ne sértse meg a hitgyülekezetet? Van-e hozzá elég bátorsága, hogy felnyissa mások szemét, és ráébressze őket a saját igazságukra? Szemébe tud-e nézni azoknak az embereknek, akik összesúgnak a háta mögött, és meg bírja-e állni, hogy ne a sértett és mellőzött lány, hanem a felnőtt nő szóljon belőle?

Igen, többé kevésbé mindez sikerül. Persze csak egy kis szabályszegéssel, de ebben nincs semmi elítélnivaló.

Hiszen isten is korábban hallja meg az engedetlen hívei szavát, mint a hű követőiét.