A 10 leglebilincselőbb könyv a felnőttkoromból

Miután megmutattam nektek, mely könyveket imádtam gyerekkoromban, ideje sorra venni azokat a regényeket, melyek felnőttként okoztak nekem maradandó élményt. 
Íme, egy újabb TOP10 lista! 

Donna Leon: Méregpohár az operában

Pontosabban Donna Leon összes könyve. Pedig eléggé nehezen indult a közös történetünk az amerikai származású írónővel, aki több mint három évtizedet lehúzott Velencében. Először a Gyilkosság receptre című könyvét vettem ki a könyvtárból, aztán 70 oldal után feladtam és vissza is vittem. Merthogy egy vérbő krimit vártam, és nem azt kaptam. Aztán nem hagyott nyugodni a dolog és ismét kikölcsönöztem a regényt. Második nekifutásra sikerült elolvasni. Akkor értettem meg Donna nagyszerűségét. Velencében játszódó krimijei bár lassú folyásúak, fontos társadalmi, szociális problémákat járnak köre, méghozzá nagyon mélyrehatóan. A főszereplő minden történetben az antik művészetért rajongó Brunetti, akinek a családi élete is hangsúlyos szerepet kap a könyvekben, főleg, hogy sok esetben éppen az egyik családtagja „rángatja bele” egy bűnesetekbe. Ja, és mindezekhez még hozzájön a csodálatos és lenyűgöző Velence, amit az írónő olyan élénken mutat be, hogy szinte már én is ott érzem magam.

Geopen Kiadó

Kosztolányi Dezső: Pacsirta

A legjobbak legjobbja. Kosztolányitól először az Édes Annát olvastam, de már akkor tudtam, hogy nekem ennyi nem elég az írótól. A címszereplő Pacsirta egy csendes, kötelességtudó, csúnyácska és teljesen jelentéktelen lány, aki vidékre utazik, hogy meglátogassa a rokonait. De vajon mi történik a szüleivel, míg ő távol van a szülői háztól?

Hát igen, Kosztolányi válasza zseniális. Ráadásul az otthoni Pacsirta-könyv, amire a könyvespolc hátsó sorában bukkantam, is egy igazi kincs: még a dédnagyanyámé volt. Lehet, hogy vidámnak és kedvesnek tűnik a regény, de valójában a legkeserűbb, legszomorúbb, legfelzaklatóbb regény, amit valaha olvastam.

Európa Könyvkiadó

Lionel Shriver: Nagytestvér

Nem tudom, hogyan és mikor bukkantam rá az első Lionel Shriverrel könyvemre, a Beszélnünk kell Kevinrőlre, de az biztos, hogy egyből beszippantott az írónő intelligens stílusa, fanyar humora, egyedi látásmódja, na és persze remek szerkesztése.

A nagytestvérben a nagy lúzer báty meglátogatja a húgát, Pandorát. A családjával élő Pandora mindennapjait teljesen felborítja Edison, aki általában két dolgot csinál: eszik és füllent a múltjáról. A két testvérpár egymás tökéletes ellentéte, Pandora, ha nem is karrierista, de sikeres, határozott és céltudatos anyuka és feleség, Edison pedig egy kényelmes személyiség, aki, lássuk be, nem vár sokat az élettől.

Pandora a fejébe veszi, hogy lefogyasztja a bátyját és rendbehozza az életét. De vajon sikerrel jár? Biztos, hogy végül Pandora változtatja meg Edisont és nem fordítva?

GABO

Erich Maria Remarque: A diadalív árnyékában

Ismét egy könyv, amit néhány fejezet után letettem. Aztán pár évvel később (és sokkal bölcsebben) kezembe véve a könyvet egyszerűen már nem is tudtam letenni.

Remarque-ban az a legfantasztikusabb, hogy bár a stílusa könnyed és olvasmányos, egy látszólag jelentéktelen párbeszédbe is elgondolkodtató dolgokat, szomorú és nagy igazságokat tud rejteni. A diadalív árnyékéban a második világháború küszöbén játszódik. Abban a korban, amikor (legalábbis úgy tűnik) minden, ami értéket képviselt a kukába kerül. Az író bemutatja a Franciaországba emigrált németek sokszor titkosan, inkognitóban élt életét, mely bővelkedik a fonák helyzetekben.

Tanulságos olvasmány, most talán még jobban is, mint eddig.

Alexandra

Rose Tremain: A Gustav-szonáta

Mondják, hogy szeretni sokféleképpen lehet, és talán pont ebből fakadóan következik az is, hogy a barátságok is nagyon különbözőek lehetnek. Van, amikor a két fél egyenrangú a kapcsolatban, van, amikor az egyik dominánsabb, és van, amikor a felállás sokkal összetettebb.

Tramain megható történetében két kisfiú barátságát követhetjük nyomon, egészen az öregkorukig. Az egyik világhírű zenész akar lenni, és mindent meg is tesz a hírnévért, míg a másik otthon marad, Svájcban, az élet néma figyelőjeként. Melyikük élete volt gazdagabb? Ki mit tett meg a másikért? És mit vár érte cserébe?

A Gustav-szonátában az a legzseniálisabb, hogy olyan, mint a hagyma, több rétege van. Ha csak egy réteget húzunk le, egy megható, fordulatos könyvet kapunk, ha viszont a sorok között is olvasunk, egy nagyon mély, szívhez szóló regényt olvashatunk, aminek még sokáig a hatása alatt leszünk.

21. Század Kiadó

Tennessee Williams: A vágy villamosa

Tudom, nem regény, hanem dráma, de muszáj beletennem a listába. Ez is kötelező irodalom volt, méghozzá egyetemen, anglisztikán, amerikai irodalmon órán. A felszín és a mögötte lévő sötét igazság, a szépség és a gonoszság, a józan ész és az őrület kontrasztja az összes, általam olvasott Tennessee Williams-drámában jelen volt, A vágy villamosában pedig tökéletes arányban és mértékben.
Williams szereplői hétköznapi embereknek tűnnek, de mindannyiuk múltjában ott van egy trauma, egy mély törés, mely nem hagyja őket nyugodni, és ki szép lassan, ki dacosan és megállíthatatlanul, de mindannyian közelednek egy nagyon baljós beteljesedés felé.
Félelmetes, mert igaz is lehetne, rémisztő, mert akár velünk is megtörténhet.

Európa Kiadó

André Aciman: Szólíts a neveden

A könyv elején még nem tudtam eldönteni, megéri-e tovább olvasni. Tényleg több száz oldalon keresztül akarok még részese lenni egy fiatal srác szerelmi vívódásainak? Tudom, tudom, lényegében ez egy meleg kultuszkönyv (vagy ha nem, hamarosan majd az lesz), de akkor sem vagyok egy romantikus típus.

Aztán tovább olvastam és megérintett a két férfi története. A feltétel nélküli, határtalan szerelem története ez, amikor a szerelmesek (lévén még a nemük is megegyezik) teljesen egymás rabjaivá vállnak, egymássá akarnak válni.

Szólítsd a neveden, vagyis ha rám nézel, magadat látod, mert én a te lényed kivetülése vagyok, csak veled együtt létezem. Annyira imádlak és annyira közel akarlak érezni magamhoz, hogy azzá az emberré váltam, aki te vagy.
Én meg a könyv rabjává váltam.

Athaneaum Kiadó

Roy Jenkins: Churchill

Még létezett az Alxandra Könyváruház Debrecenben, amikor rábukkantam a szokásos nyári megakciók idején Roy Jenkins kétkötetes Churchill-életrajzára.  Egyből megvettem, mivel A: csak 1200 forint volt a két kötet együtt, B: Churchill a kedvenc politikusom, C: az írója, Roy Jenkins maga is politikus (például a Lordok Házában a liberális demokraták vezetője volt). Ez utóbbi azért is igazán különleges számomra, mert idehaza elég nehezen tudnám elképzelni, hogy egy politikus egy objektív, olvasmányos életrajzot írjon egyik politikustársáról. Főleg, ha a két ember nem is egy pártot képvisel. 

A könyvben Churchillt nemcsak mint (kalandos történetű) politikust, hanem mint embert láthatjuk. A férfit, aki anyjára ütött, mármint ami a szertelen költekezést illeti, a férfit, aki depresszióval küzdött és a fájdalma enyhítéseként képeket festett. Mély és összetett kép bontakozik ki az oldalakon Chirchillről, aki egyszerre volt vicces és fanyar, konzervatív és liberális.

Európa Könyvkiadó

Nick Hornby: Cicikrisztus

A szerző stílusa annyira közvetlen, hogy egy Nick Hornby-könyvet kinyitni  olyan érzés, mint beszélgetésbe elegyedni az íróval. Hornby utánozhatatlan stílusa, könnyed, vicces humora egész egyszerűen hihetetlenül irigylésre méltó.
Igen, irigylésre méltó, mert szeretnék én is úgy írni, ahogy ő. Bár a Pop, csajok, satöbbi vagy a Hosszú út lefelé című könyveket is ő jegyzi (melyekből filmek is készültek), nekem mégis a Cicikrisztus című novelláskötete a kedvencem, amit idén adott ki elsőként a Helikon. (És új Hornby-sorozatot is indít, hurrá-hurrá!)

A Cicikrisztus novellái vagy olyan viccesek, hogy hangosan nevettem rajtuk a vonaton, útban Budapest felé, vagy annyira elgondolkodtatóak, hogy még sokáig töprengünk rajtuk. De az is könnyen lehet, hogy a kettő egyszerre. Hornby is egy olyan író, akinek a műveivel egyszerűen nem lehet betelni.

Helikon Kiadó

Fredrik Backman: Egymás ellen

Egyetlen könyv elolvasása után általában sosem mondom azt egy íróról, hogy kedvelem. Nekem ehhez több könyv, több tapasztalat kell. De Fredrik Backman kivétel, mert  az Egymás ellen című könyve kivételesen jó.
A történet egy aprócska svéd faluban játszódik, ahol minden a hoki körül forog. Amikor a hokiedző lányát megerőszakolja az egyik játékos, feje tetejére áll minden: sosem látott ellentétek és indulatok törnek a felszínre.

Backman anélkül szövi tele éles meglátásaival, bölcsességeivel a könyvet, hogy nehézkessé tenné. Pörgős cselekmény, megdöbbentően erős, vesébe látó mondatok és hús-vér karakterek. Nem csoda, ha annyira könnyű beleélni magunkat a történetbe: Backman annyira mélyen ássa magát bele az emberi természetbe, hogy sikerült megtalálnia azokat az érzéseket és gondolatokat, melyek talán mindannyiunkban megvan.

Animus Kiadó